A börtönös filmek egy teljesen különálló stílus-irányzattá nőtték ki magukat az utóbbi években (évtizedekben) és a "műfajnak" saját rajongói közössége alakult ki. Magam is megszerettem ezeket a történeteket, mert rengeteg minden tanulható belőlük a küzdeni akarástól a kitartáson át egészen az értékeink megbecsüléséig terjedően, nem beszélve egy rejtélyes és az átlagemberek elől elzárt világ megismeréséről. A Ric Roman Waugh rendezte Shot Caller (A góré) egy jóbarátom ajánlására került "látókörömbe" és az ő javaslatára ültem le elé, amit a legkevésbé sem bántam meg. A 2017-ben mozikba kerülő és az IMDb szavazóknál rögtön 7,3 pontos tetszési indexet kiérdemlő börtönös dráma a Rotten Tomatoes kritikusaitól is megkapta a 70% -ot, ami azért arra utal, hogy a "szakma" szerint is figyelemre-méltó filmről van szó. A kedvező fogadtatás több dolognak volt köszönhető, melyek közül az első a Dániában született és többek közt a Trónok harcából ismert Nikolaj Coster-Waldau játéka. 
A film ütős jellegét második helyen maga a sztori adja. (Innentől spoiler ALERT!) Adott egy teljesen hétköznapi fickó, Jacob (Nicolaj Coster-Waldau), aki bár sikeresnek mondható életet él - szép, szerető feleséggel, egy egészséges fiú-gyermekkel, stabil egzisztenciával (nagy házzal, biztos állással ... stb) - mégis elkövet egy nagy hibát, mely teljesen megváltoztatja életét. Egy nap ittasan ül autójába - barátaival illetve feleségével együtt - és áthajtva a piroson tragikus közlekedési balesetet okoz. A katasztrófában meghal az autóban ülő barátja, így a bíró elrettentésül 7 év letöltendő börtönbüntetésre ítéli.
A film két szálon futtatja az eseményeket: az egyiken nyomon követhetjük Jacob börtönbeli "életét" a másikon pedig a szabadulása utáni történéseket figyelhetjük végig (azt, hogy mi történik vele, miután kikerül a "kóterből). Ami az előbbit illeti: Jacobbal együtt éljük át az első mellbevágó traumákat: egy másik rab megerőszakolását (rögtön az első napon) és annak felismerését, hogy muszáj egy börtönbeli csapathoz csatlakoznia, ha nem akar áldozattá válni odabenn. A csatlakozásnak viszont komoly ára van: védelmet kap a többi rabbal szemben, viszont időről időre meg kell tennie bizonyos dolgokat saját bandájának. Ezek közé a bizonyos "dolgok" közé tartozik például egy gyilkosság (egy állítólagos besúgó rab kiiktatása), illetve kábítószer becsempészése (saját testében elrejtve az anyagot). Egy idő után Jacob pontosan olyanná válik, mint a többiek: kitetovált, kigyúrt vadállat lesz belőle.
A történet sajátossága, hogy a főhős nem tud megállni a börtönbeli "lejtőn": egy belső börtön-zavargás alkalmával felveszi őt egy udvari kamera, ahogyan egyik társát mentve leszúr egy másik rabot. Súlyosbítják ítéletét, így végül 10 évet tölt odabenn. Fontos fordulópont, hogy szabadulása előtt bandájának feje "a szörny" (Holt McCalany) értésére adja: odakinn is neki kell majd dolgoznia. Jacob megdöbben a bejelentésen és bár először meggyengültnek látszik (első alkalommal elítélése óta), végül úrrá lesz kétségbeesésén. Elhatározza, hogy mindenáron megkíméli családját az alvilágtól. A sztorinak mindvégig fontos eleme Jacob viszonya feleségével és fiával: börtönbe kerülése után még egy darabig tartja a kapcsolatot feleségével, ám fiát a kezdetektől távol tartja a fegyháztól (és így önmagától is).
Amikor kiengedik: ravasz tervet eszel ki: elgáncsolja a Szörny fegyvercsempész akcióját, elhárítja az FBI ajánlatát (arra vonatkozóan, hogy téglájuk legyen) és még a családját fenyegető bandavezér jelentette veszélyt is elhárítja. Természetesen nem árulom el a csattanókat (zseniális tervének részleteit), de annyit igen: apró győzelmeiért Jacobnak megint nagy árat kell fizetnie: visszakerül a sittre és ezúttal életfogytiglani ítéletet kap (most már mindörökre, végérvényesen búcsúzva családjától).
A Shot Caller elgondolkodtató film: a felvázolt sztori ugyanis bármelyikünkkel, bármikor megeshet. Egyetlen botlás, egyetlen hiba (mondjuk egy ittas vezetés közben elkövetett baleset) és olyan helyzetbe kerülhetünk, melyből csak nagy árat fizetve szabadulhatunk. A kérdés csak annyi: képesek lennénk e ennek az árnak megfizetésére. A filmbeli Jacob életben tudott odabenn maradni, de túlságosan megfelelt a benti világnak, így az végül magába szippantotta (és rabjává tette egész életére).
Negatív kritika, hogy egy hétköznapi ember ilyen mértékű metamorfózisa már-már a hihetőség határát súrolja. Egy szerető családhoz kivágyódó rab ugyanis, akinek van vesztenivalója és életcélja sokkal óvatosabb odabenn és a "penge élén" megmaradva arra törekszik, hogy életben maradása mellett ki is tudjon majd egyszer jutni a szabad életet folytatva. Jacob viszont a filmben mindent arra tesz fel, hogy a börtönbeli társadalomba sikeresen beilleszkedjen és közben elvág minden esélyt arra, hogy egyszer visszatérhessen családjához. Mondhatni kissé túltolja a börtön-team dolgot és 47 évesen élve temetteti el magát.
Pozitívum ugyanakkor, hogy hihetetlen önfeláldozást láthatunk a főhőstől, aki mindent elkövet családja védelméért. Helyt áll amikor kell, összeszorított fogakkal küzd, amikor muszáj és végigcsinál mindent, amit helyzete megkövetel. Nikolaj Coster-Waldau nagyon jó alakítást nyújt, talán élete legjobbját. Ami a többieket illeti. felbukkan rendőrtisztként Benjamin Bratt és feleségként Lak Bell (ismertebb nevek), de komolyabb teljesítményt inkább Jon Bernthal -tól és Holt McCallany -tól láthatunk; előbbi a sittes bandatag (később áruló) Shotgun szerepében, utóbbi pedig a góré (bandavezér) "The Beast" (a szörny) karakterét alakítva. (McCallanytól alig néhány mondatot hallunk csupán, mégis emlékezetes minden vele készült scene és erős a "jelenléte" a filmvásznon.)
Kiemelkedő a rendezés és a script is, elismerés mindkettőért. Összességében a Shot Caller nehéz film - talán csak a Felon -hoz mérhető (ami a műfaj legjobbjai közé tartozik) - kemény élethelyzetek és konfliktusok megmutatásával "sokkolja" a nézőt, kényelmetlenül szembesítve bennünket önmagunkkal. Értékelésem: 80%.
