Az éppen most 90 éves kiváló színész és rendező, Clint Eastwood (Isten éltesse még nagyon sokáig!) munkásságán végigtekintve rengeteg nívós és fantasztikus darabot láthatunk (pl Kémek a Sasfészekben, Piszkos Harry, Egy maréknyi dollárért, Szökés Alcatrazból, A jó a rossz és a csúf ... stb), de mind közül szerintünk a legjobb, a Brian G. Hutton rendezte 1970-es háborús kaland-vígjáték, a Kelly hősei.

Mindig nagyon népszerűek azok a posztok, melyek a legjobb háborús filmeket mutatják be (különböző szubjektív listák mentén), mint ahogyan azokat a cikkeket is sokan olvassák, melyek a filmvilág háborús témákhoz való eltérő megközelítéseit és viszonyait taglalják (például itt). Ha ugyanis a műfajban a "legjobbat" keressük, nem hagyható ki a kérdés: lehet e a legjobb háborús filmek közt humoros, könnyed vagy vicces alkotás? Természetesen most elsősorban Brian G. Hutton 1970-es filmjéről a Kelly hőseiről van szó. 

A Troy Kennedy-Martin forgatókönyvíró és Hutton vezette csapat egy különleges, könnyed és vidám hangvételű, szabadszájúan vagány filmet rakott össze 50 évvel ezelőtt, mely rögtön óriási sikert aratott szerte a világban. A Kelly hősei valódi különlegessége azonban elsősorban abban rejlett, hogy szakított a korábbi háborús filmek hőskultuszával, melyben két markáns motívum mindig megjelent: az egyik a főszereplők hősies karakterisztikája volt, a másik pedig a háború tragikusan drámai ábrázolása. A klasszikus háborús mozikban a központi figurák mindig komoly, önfeláldozó, hősies, szinte hibátlan és gáncs nélküli alakok, akik rendszerint óriási tetteket hajtanak végre, hazájukért. Külsejük daliás, de minimum férfias. Ezzel szemben a Kelly hőseiben mindenki "hikomatos": Vaskalap (Don Rickles) egy köpcös, középkorú fösvény alak, aki "csak akkor megy előre, ha hasznot szimatol", Csodabogár (Donald Sutherland) egy homokosnak tűnő, elvont figura, elhanyagolt szakállal, Babra egy kis mitugrász, Kicsi Joe egy idegbeteg, Coewboy egy szemtelen, nagyfopájú alak, a két legfontosabb szereplő közül pedig Bazi Joe (Telly Savalas) egy kopasz, folyton káromkodó, kíméletlenül kőkemény őrmester. Ráadásul egyáltalán nem  hazájukért, hanem csakis a zsozsóért hajlandóak komoly küzdelemre. Vagyis sem külsejükben sem jellemvonásaikban nem felelnek meg az addig megszokott háborús hős alakjának.  

Az egyetlen "áramvonalas" és tényleg hősnek látszó karakter: Kelly, akit az akkoriban  40 éves, szálfatermetű, 192 centis Clint Eastwood alakít. Róla viszont kiderül: bár valaha tiszt volt, már csak a pénz mozgatja és ő veszi rá az egész szakaszt arra, hogy (három napra eltűnve a parancsnokaik elől) törjenek át a frontvonalon és támadjanak meg egy bankot (elrabolva a nácik aranyát). A Kelly hőseinek alapsztorija ugyanis egy szimpla bűncselekmény, egy bankrablás körül forog. Ami érdekessé teszi az akciót, hogy ez a bizonyos bank, a második világháború kellős közepén, a nyugati front mögött, a nácik által megszállt Franciaországban (Clermontban) található. A karakterek hétköznapi fickók, már nem éppen huszonévesek (többségük 30-45 közti) és sok-sok nemzetből valók: Petuko például mexikói, Kicsi Joe és Bellamy olaszok, Babra spanyol, Fisher német, Gutowski lengyel, Vaskalap zsidó, Cowboy texasi, Csodabogár csapatának egyik tagja pedig (a tankvezető) török származású ... stb. (Tegyük hozzá: Telly Savalas a valóságban görög felmenőkkel rendelkezik). 

Sokfélék tehát, a legkevésbé sem tökéletesek, tele vannak hibákkal és idősecskék is, vagyis afféle antihősök. Tegyük hozzá, mindannyian jók valamiben: Gutowski például zseniális mesterlövész, Moriarty a nyugati front legjobb szerelője (valóságos harckocsi-varázsló), Csodabogár pedig a legjobb harckocsi parancsnokok egyike (bár ez egyáltalán nem látszik rajta). Vagyis ütős csapatot alkotnak, mely egyben a nácizmus elleni harc szimbóluma is lehetne: egy rakás több nemzetből való (török, olasz, zsidó, mexikói, spanyol és amerikai) hibákkal teli figura, akik mérföldekre vannak, az übermensch, felsőbbrendű, árja németektől, akiket mégis átvernek (megszívatnak). Bevetésük végig könnyebb oldaláról mutatja meg nekünk a háborút: látjuk "hőseinket" az otthoni gondjaikon rágódva, káromkodva, egymást ugratva, vagyis éppen úgy, ahogyan a katonák valójában "túlélik" (lelkükben) a velük történteket. Nincsenek szörnyűségek, nincsenek polgári halottak, szenvedő zsidók, koncentrációs táborok, éhezők és haldoklók. Ugyanakkor Hutton azért az egyik jelenetben (a tizedes halálakor) tudtunkra adja, hogy a háború mégis csak egy értelmetlen és kegyetlen dolog.

Az első bekezdésben feltett kérdésre választ keresve -- vagyis: lehet e viccesen bemutatni a háborút -- érdemes belegondolnunk abba, hogy nem csak kizárólag a gyötrelmek, katasztrófák és kínok drámaian véres ábrázolása része a háborúnak, hanem a harcolók közti katonatréfák, ugratások, kalandok és különleges bevetések is ide tartoznak. Ezek többsége rávilágít az amerikai hadsereg belső viszonyaira is és a katonák közti összetartásra, az ott uralkodó hangulatra. A Kelly hősei más nézőpontból láttatja a háborút és az amerikai hadsereget (a háború poklát véres drámaként elénk táró filmből készült már épp elég). 

A jelenetek egy része az Isztrián játszódik (ma: Horvátország), Clermont helyett egy Vizinada nevű kis településen, felhasználva a korabeli Jugoszláv hadsereg Sherman harckocsijait és egy T-34 -esből átépített Tigrisként bemutatott tankot. A német Tigrisektől való babonás amerikai félelem egyébként megjelenik a filmben, ami valós információkra épül, hiszen a háború alatt a szövetséges katonák szinte rettegtek tőlük. Híres mondat a Kelly hőseiben: "... egyszer megtámadtak bennünket a Tigrisek. Tudjátok mi az hogy megtámadtak? Úgy meg voltunk támadva, hogy csak na." Rendszerint 4-5 db M4 harckocsi (közkeletű nevén: Sherman) kellett egyetlen Tigris legyőzéséhez. 

A Kelly hősei a filmtörténelem egyik legjobb alkotása és talán legjobb háborús filmje. Hangulata rendhagyó a háborút bemutató sok-sok drámához képest, mert a gyötrelmek realisztikus bemutatása helyett az amerikai hadsereg könnyed belső viszonyaira és a katonák emberi ábrázolására helyezi a hangsúlyt egy izgalmas, sok elemében vicces és happy enddel végződő sztori keretei között. Értékelésünk: 95% (Részletesebben: alaptörténet: 95%, rendezés:  95%, színészek: 100% , látvány: 90%).