Luc Besson egyik legjobb rendezői alkotása, a Léon, 25 évvel ezelőtt, 1994-ben robbant a köztudatba, óriási sikert aratva. A főszerepeket Jean Reno, Gary Oldman, Danny Aiello és az akkoriban csak alig 13 éves Natalie Portman kapta meg és a kis csapat bizonyítani tudta tehetségét. Mindannyian a lehető legjobbat nyújtják ebben a különleges hangulatú amerikai-francia akciófilmben, mely az IMDb-n és a Rotten Tomatoes oldalán is jól "szerepel".
Már a sztori is egyedi: adott egy furcsa, de tapasztalt és vérprofi bérgyilkos, Leon (Jean Reno) aki oltalmába veszi a szomszédban lakó, 12 éves Mathildát (Natalie Portman), miután egy bűnszervezet kiirtja a kislány egész családját. Csakhogy a banda egyik vezetője egy mocskos zsaru, Norman Stansfield (Gary Oldman), akit folytonos kábítószerezése mellett, őrült szadizmusa miatt tisztel az alvilág. A kislány a tragédia után ösztönösen menekül Leonhoz, mert biztonságban érzi magát a férfi oldalán. A bérgyilkos lakásába költözik és megismeri annak különös szokásait: állandó tej ivását, rajongását a régi, Gene Kelly filmek és egy szobanövény iránt, illetve szokatlan életstílusát (öltözködését, egyszerű életmódját).
Leon a film legfontosabb karaktere: ellentmondásos figura, hiszen egyszerre infantilis, naiv, szinte gyermeki gondolkodású alak, miközben rendkívüli képességekkel bíró bérgyilkos, mesterlövész és harcművész is. Pár mozdulattal képes bárki nyakát vagy gerincét eltörni, villámgyors a közelharcban és szó szerint halálpontosan céloz és lő. Életmódja szinte spártaian egyszerű: kopott, régi ruhákban jár, alig költ magára és egyetlen szórakozása a mozi.Teljes neve ugyan nem hangzik el egyetlen egyszer sem a filmben, de a forgatókönyvben úgy szerepel: Leone Montana.
Főnöke, Tony (Danny Aiello) Leon számára nem csupán munkaadó, de bizalmas jóbarát is, aki azért kissé visszaél a férfi együgyűségével, hiszen magánál tartja "fizetését" és mindig éppen csak annyit ad át neki, amennyi a megélhetéséhez kell. Kettejük kapcsolata összetett egészen addig, amíg Tony arra nem kényszerül -- mégpedig Stansfield, a mocskos zsaru hatására -- hogy elárulja Leont.
Mathilda hányattatott sorsú kislány, akit senki nem szeret és mindenki csak bánt. Apja sokszor megpofozza, nővére veri és igazából senki nem törődik vele. Aztán mindenkije meghal, egyedül marad, teljesen kiszolgáltatottan. Leonnal sajátos párost alkotnak: mindketten boldogtalan és örömtelen életet élnek és mindketten sérültek. A páros furcsa kapcsolatát egyszerre lehet barátinak és apa-lánya jellegűnek nevezni, de talán kicsit még a férfi - nő vonzódás is fellelhető benne (bár ez utóbbit mindketten igyekeznek elnyomni).
A történet legfőbb bonyodalmát az adja, hogy Mathilda bosszút akar állni családja kiirtóin, legfőképp Stansfielden. Ezzel pedig célponttá teszi önmagát és vele Leont is. A sztori utolsó 20 perce egy hihetetlen ostrom, Leon és Mathilda búvóhelyének bevétele illetve a páros meggyilkolása céljából. A végkifejlet drámai és nem áruljuk el, hátha még akad olyan, aki nem látta a filmet.
A spanyol származású (de francia Marokkóban született) Jean Reno egészen kivételeset nyújt a filmben: mintha szó szerint rászabták volna Leon alakját. Ez részben egyébként igaz is, mert Besson eleve neki szánta ezt a szerepet és mindvégig együtt alakították a figura jellemét. Reno kezdeményezésére lett például a bérgyilkos egy lassú felfogású és együgyű fickó, akivel kapcsolatban így nem merül fel annak gyanúja, hogy ki akarja használni a kislány kiszolgáltatott helyzetét. Leon csakis Reno játékával "működik" mert egész lénye benne van a karakterben.
Érdekesség, hogy a két főszereplő egyike sem eredeti nevén lett világsztár: a Jeruzsálemben, 1981-ben világrajött Natalie Portman születési neve Neta-Lee Hershlag, a Casablancában, 1948-ban született Jean Renot pedig gyermekkorában még úgy hívták, Juan Moreno y Herrera-Jimenez.
Ami a többi szereplőt illeti: Gary Oldman átütően "hozza" a kábszeres, pszichopata zsarut, Natalie Portman pedig a családja elvesztését kőkeményen viselő kamaszlányt. (A szerep ráosztásakor épp 11 éves volt.) Danny Aiello született alvilági maffiavezér. Muszáj néhány szót ejteni a film fantasztikus zenéiről is: Éric Serra, minden elismerést megérdemel, ahogyan a film legvégére tett Sting dal (Shape of My Heart) kiválasztása is, mely alatt csak bámuljuk a képernyőt (vagy mozivásznat), még teljesen a sztori hatása alatt.
A Leon, a profi egy különleges film: egyszerre krimi, akció és dráma, miközben sajátos sorsokat, egyedi jellemeket illetve különleges kapcsolatokat elénk táró társadalom-kritika is. Kényelmetlen, de érdekes kérdéseket vet fel, úgy mint például: a külvárosi szegény-negyedekben élő emberek megítélése, a szeretet nélkül nevelkedő gyermekek elkallódása, az együgyű, naiv és magányos lelkek kiszolgáltatottsága és a rendőri korrupció gyakorisága. Amellett ott a fő dilemma: menyire lehet szoros, vagy bensőséges egy meglett férfi és egy kamaszlány kapcsolata, ha kikapcsoljuk a képletből a szexualitást?
A forgatókönyv és Besson egyértelmű választ adnak erre, amikor nyilvánvalóvá teszik: Leon életét adja a kislányért. Ezzel pedig megszületik a végső mondanivaló is: mindenkiben van jó és még a legelvetemültebb emberek is képesek a gyengédségre, oltalom nyújtásra, önfeláldozásra és kifinomult érzésekre. Ahogy maga Leon mondja: "nőket és gyerekeket soha", kiegészítve azzal, hogy egy bizonyos kislányért mindent.
Ami az értékelést illeti, nem lehet kevesebb, mint 90%, hiszen ez az egyik legjobb akciófilm, amit valaha készítettek. A magas értékelés garanciája elsősorban Besson remek rendezése és Reno fantasztikus játéka.
(Alapsztori: 90%, rendezés: 95%, színész-teljesítmények: 95%, látvány: 85%) Mindenkinek ajánljuk, aki szereti a jó akciófilmek és az átütő sztorik ambivalens kettősségét egyedi karakterisztikával látni egy zseniális rendező és egy kivételes színész közreműködésében.
