Tavaly januárban játszották a hazai mozik a Végtelen útvesztő (Escape Room) című thrillert, de sokan lemaradtak róla, amit ha most bepótolnak, akkor 99 perc garantált izgulást nyerhetnek maguknak. A horrorfilmes múlttal rendelkező, alig 42 éves Adam Robitel, pörgős, körömlerágós és akciókkal teli szabadulós-filmet rakott össze, nagyrészt kevéssé ismert színészekkel.
A film sztorija engem a Fűrész filmekre emlékeztet, de az Escape Room üdítő változatosságként kevésbé véres, kevésbé horrorisztikus és sokkal átélhetőbb jelenetekkel hat ránk. Nincs kiszámíthatóság a történetben és a karakterek is szimpatikusabbak, mint Jigsaw csapdás kalandjaiban. Persze kérdés: kell e nekünk egy lájtos Fűrész újragondolás? A válasz szerintem egyénenként változó; nálam egyáltalán nem okozott zavaró "áthallást" a párhuzam, sőt teljesen más élményt nyújtott. A fő különbség, hogy míg a Fűrész a büntetésre, kínzásra és véres kegyetlenségre "megy rá", addig az Escape Room egy izgalmas kalandfilmként hat ránk, melyben minden csapdából feszült jelenetek során keresztül, szinte a szabaduló csapattal együtt lélegezve "menekülünk" ki. Mintha mi is ott lennék velük.
Jól kitaláltak a csapda-helyzetek, ötletesek a megoldandó feladványok, izgalmasak az akciók és végig megmarad az érdeklődésünk is, mert nem tudhatjuk melyik szereplőtől köszönhetünk el a következő akadálynál. Engem magával ragadott a sztori és a filmnek már a legelső harmadában azon kaptam magam, hogy ezerrel szurkolok a fiataloknak (nem egyszer a fotel-karfát markolva).
Az alapsztori egyszerű: adott egy hat fős, fiatalokból álló kis társaság, akik azt hiszik egy játékban vesznek részt, melynek tétje (a nyertesnek persze) 10 ezer dollár. Mindössze ki kell szabadulniuk egy épületből. Persze egy idő után rájönnek, hogy mindaz, ami velük történik, egyáltalán nem játék, hanem szó szerint véres valóság. Egyik csapdát és helyszínt a másik követi és persze ahogyan ez egy szabadulós játéknál lenni szokott: egyre fogynak a résztvevők. Csakhogy egyáltalán nem abban a sorrendben, ahogyan azt várjuk. Vannak meglepetések és van végső csattanó is.
A Végtelen útvesztőben van némi karakter-bemutatás is, ha nem is sok. Azért a hat főszereplőből hárommal részletesebben is foglalkozik a script, némileg megismerjük előéletüket és jellemzőiket. A két nő és hat férfi alkotta társaságban felbukkannak a szokásos archetípusok: van vagány, nagymenő üzletember, lelkes okostojás, harcias hősnő, idősödő "eleve áldozat", rejtélyes magának való és szexi "szimpi-lány". A legutóbbi karaktert, Taylor Russell alakítja, mint Zoey, a félénk de szuper-okos egyetemista lány. Ő nyújtja a legkiemelkedőbbet, de a filmnek nem a szereplők az erősségei, sokkal inkább a forgatókönyv és a rendezés.
Ami a csapdákat illeti: rafináltak, de nem agyonbonyolított mérnöki csodák, melyekben gépek helyettesítik a fantáziát és liter-szám folyó vér az izgalmakat, hanem egyszerű helyzetek, ahonnan lehetséges a menekülés, csak éppen nagyon küzdelmes (és mindig éppen csak sikerül).
Adam Robitel egy határozottan élvezetes, szórakoztató és izgalmas thrillert készített, mely ugyan soha nem lesz az évtized filmes alkotása, de 99 percre kétségtelenül leköt bennünket. Ajánlom a szabadulós filmek kedvelőinek és mindazoknak, akik nem elsősorban a véres jelenetekért, hanem a valódi izgalmak kedvéért néznek thrillereket. Értékelés: Alapsztori: 80%, rendezés: 75%, színészet: 60%, látvány: 65%. Összesítve: 70%
